Zoli kalandjai

Espoo és Helsinki is tengerparton fekszik, láttam itt már több vitorlás kikötőt is, ezért (az átmeneti szálláson) egyik beszélgetés alkalmával megkérdeztem a házigazdát, van-e vitorlás hajója. Valamiért nemleges válaszra számítottam, ezért kicsit meglepődtem, amikor az ellenkezőjét hallottam. Aztán nem űztem-fűztem tovább ezt a témát, más irányba folyt a beszélgetés, de úgy is fogalmazhatok, hogy más vizekre eveztünk. :) Másnap reggel legnagyobb meglepetésemre azzal jött oda hozzám a fickó, hogy neten körülnézett és azt találta, hogy ma délelőtt éppen lesz egy vitrolás verseny, van-e kedvem kihajózni?

Az albérletbe, amit a kollegina keresett, csak szeptember 1-én költözhettem be, én viszont augusztus 22-én érkeztem, ezért szükségem volt egy átmeneti szállásra. Elkezdtem keresgélni és sajnos kiábrándító eredményre jutottam. A szállodák drágák, a diákszállók bár jó állapotúak, de egyrészt az ár-érték arányuk miatt nem tetszettek, másrészt pedig amúgy se vonzott ez az alternatíva, ezért körülnéztem még a Bed & Breakfast szállások háza táján is. Találtam egy kis céget, Helsinki Bed and Breakfast a neve, ami szállásadók összegyűjtésével és közvetítésével foglalkozik. Emailben megírtam, hogy ki vagyok, mi fán termek, miért megyek és természetesen azt, hogy egy olcsó szállást keresek adott időszakra. Hamar kaptam is választ, benne egy ajánlattal. Egyébként a gyors és informatív reakciók a továbbiakban is jellemezték a cég mögött álló fickót. Képeket is küldött a lakásról, amiken kimondottan jól nézett ki és impozáns volt a kecó. Valamivel többe került, mint egy diákszálló, konkrétan 385 €-t kértek 9 éjszakáért, amit a hazai viszonyokhoz képest picit sokalltam, de nem akartam a szállásvadászattal kicsúszni az időből és szimpatikus is volt a lakás, ezért gyorsan lefoglaltam.

Hamarosan emailben megkaptam a számlát, rajta az utaláshoz minden szükséges információval. Sőt, még egy webcím is volt a számlán valami finn hivatal oldalára, ahol leellenőrizhettem, hogy a cég létezik-e és rendben van-e. Ellenőriztem és rendben volt. Miért ne lett volna!? :)

Augusztus 23-án reggel, a megbeszélteknek megfelelően megérkeztem a szállásra. Kedvesen fogadtak, még egy információs lapot is összeállítottak nekem, rajta a szállásadók nevével, emailes és telefonos elérhetőségével, térképpel és a legfontosabbal, a WLAN hozzáférés adataival. :)

Miután a budapesti munkaviszonyom megszűnt, Győr mellé, szüleimhez költöztem. Onnan nagyjából azonos távolságra van a bécsi, a pozsonyi és a budapesti reptér is. Repülőjárat kereséskor meglepődve tapasztaltam, hogy ezekről a helyekről túlnyomórészt átszállással lehet eljutni Helsinkibe. Szerencsére találtam olyan közvetlen járatot, amit jó áron kínáltak. Két nagybőrönddel, egy kisebb fedélzeti börönddel és helyfoglalással együtt a számla végösszege megállt 37e Ft-ban.

Felszállás előtt még volt egy kis időm, amit a duty free shop-ban való nézelődéssel töltöttem. Akciós volt a Fütyülős mézes ágyas cseresznye, 2e Ft-ért adtak egy üveggel. Vettem egyet, jól jön ez még! :)

A Norwegian Air Shuttle társasággal utaztam. Jócskán volt utas a gépen, de nem volt tele, én például egyedül ültem a sorban. :) A fedélzeten volt internethozzáférés, ennek örültem. :)

Egyébként azért Helsinkibe repültem, mert Espoo-nak nincs reptere, de ez nem is nagyon hiányzik, ugyanis ez a két város nagyon közel fekszik egymáshoz, annyira, hogy gyakorlatilag egybeépültek. A reptéren egy kolléga várt rám. Aznap nála aludtam, másnap reggel pedig elvitt az átmeneti szállásomra, amiről egy későbbi posztban számolok be.

Espoo fényei

Korábban, durván 2 éve, munkakapcsolatba kerültem egy finn céggel, a Conformiq-kal. Június közepén felkerestek e cégtől azzal a kérdéssel, hogy szeretnék-e náluk dolgozni. Nem terveztem munkahelyet váltani, de nyitott vagyok, ezért gondoltam beszéljünk róla, hátha valami jó sül ki a dologból. :)

Elküldtem nekik az önéletrajzomat, majd időpontot egyeztettünk egy Skype-os interjúra. Egy reggeli időpontban állapodtunk meg. Espoo-ban 1 órával több van mint Budapesten, ami éppen jól jött. Nekik már munkaidő volt, nekem még nem, de mégsem kellett különösebben korán felkelnem. Hasonló volt az interjú a hazaiakhoz, kaptam szakmai és személyes kérdéseket is. Egy óráig tartott és inkább hasonlított egy kellemes beszélgetésre, mint egy kellemetlen interjúhoz. Következő lépésként egy szakmai feladatot kaptam: a cég termékével kellett megoldanom egy problémát. Végezetül, egy kis harmadik körként, még egy kisebb programozós feladatot küldtek. Minden akadályt sikeresen vettem, ezért ajánlatot tettek.

Bár már amúgy is terveztem külföldön való munkavállalást, de nem Finnországban és csak később, viszont ez az ajánlat tetszett, nem akartam elszalasztani egy ilyen lehetőséget, ezért gyorsan elfogadtam. :)

Innentől nem volt már más hátra, mint repülőjegyet venni és albérletet találni. Utóbbiban segített a cég, ami nagyon jól jött, ugyanis távolról, helyismeret hiányában, egymagam, ráadásul az év ezen szakában, nehezebben boldogultam volna. Időközben megtudtam, hogy még egy volt kollégát, Gábort is felvették, így ketten leszünk magyarok a cégnél. Kezdetben együtt bérlünk egy lakást. Ez jó a cégnek is, mert elég volt mindössze 1 albérletet találni és jó nekünk is, mert így olcsóbban megússzuk a lakhatást.

Mostanában sokak elégedetlenkednek a hazai helyzet és kilátások miatt és sokan vállalnak munkát külföldön. Rólam az előbbi nem mondható el. Én azért vállakoztam erre a külföldi munkára, mert egyrészt bolond lettem volna, ha nem élek egy ilyen jó lehetőséggel, másrészt itt olyan tudásra, tapasztalatokra és kapcsolatokra tehetek szert, amikre otthon nem, harmadrészt pedig ez egy jó kaland és végül, de nem utolsó sorban, anyagilag is megéri.

Egy itteni kollégám azt mondta, hogy tapasztalatai szerint a magyarok szeretik a hazájukat, ugyanis minden magyar, akit ismert előbb vagy utóbb, de hazament. Nem tudom mit hoz a sors, de a dolgok jelen állása szerint én nem tervezek végleg ittmaradni.