Korábban, durván 2 éve, munkakapcsolatba kerültem egy finn céggel, a Conformiq-kal. Június közepén felkerestek e cégtől azzal a kérdéssel, hogy szeretnék-e náluk dolgozni. Nem terveztem munkahelyet váltani, de nyitott vagyok, ezért gondoltam beszéljünk róla, hátha valami jó sül ki a dologból. :)
Elküldtem nekik az önéletrajzomat, majd időpontot egyeztettünk egy Skype-os interjúra. Egy reggeli időpontban állapodtunk meg. Espoo-ban 1 órával több van mint Budapesten, ami éppen jól jött. Nekik már munkaidő volt, nekem még nem, de mégsem kellett különösebben korán felkelnem. Hasonló volt az interjú a hazaiakhoz, kaptam szakmai és személyes kérdéseket is. Egy óráig tartott és inkább hasonlított egy kellemes beszélgetésre, mint egy kellemetlen interjúhoz. Következő lépésként egy szakmai feladatot kaptam: a cég termékével kellett megoldanom egy problémát. Végezetül, egy kis harmadik körként, még egy kisebb programozós feladatot küldtek. Minden akadályt sikeresen vettem, ezért ajánlatot tettek.
Bár már amúgy is terveztem külföldön való munkavállalást, de nem Finnországban és csak később, viszont ez az ajánlat tetszett, nem akartam elszalasztani egy ilyen lehetőséget, ezért gyorsan elfogadtam. :)
Innentől nem volt már más hátra, mint repülőjegyet venni és albérletet találni. Utóbbiban segített a cég, ami nagyon jól jött, ugyanis távolról, helyismeret hiányában, egymagam, ráadásul az év ezen szakában, nehezebben boldogultam volna. Időközben megtudtam, hogy még egy volt kollégát, Gábort is felvették, így ketten leszünk magyarok a cégnél. Kezdetben együtt bérlünk egy lakást. Ez jó a cégnek is, mert elég volt mindössze 1 albérletet találni és jó nekünk is, mert így olcsóbban megússzuk a lakhatást.
Mostanában sokak elégedetlenkednek a hazai helyzet és kilátások miatt és sokan vállalnak munkát külföldön. Rólam az előbbi nem mondható el. Én azért vállakoztam erre a külföldi munkára, mert egyrészt bolond lettem volna, ha nem élek egy ilyen jó lehetőséggel, másrészt itt olyan tudásra, tapasztalatokra és kapcsolatokra tehetek szert, amikre otthon nem, harmadrészt pedig ez egy jó kaland és végül, de nem utolsó sorban, anyagilag is megéri.
Egy itteni kollégám azt mondta, hogy tapasztalatai szerint a magyarok szeretik a hazájukat, ugyanis minden magyar, akit ismert előbb vagy utóbb, de hazament. Nem tudom mit hoz a sors, de a dolgok jelen állása szerint én nem tervezek végleg ittmaradni.
