Espoo és Helsinki is tengerparton fekszik, láttam itt már több vitorlás kikötőt is, ezért (az átmeneti szálláson) egyik beszélgetés alkalmával megkérdeztem a házigazdát, van-e vitorlás hajója. Valamiért nemleges válaszra számítottam, ezért kicsit meglepődtem, amikor az ellenkezőjét hallottam. Aztán nem űztem-fűztem tovább ezt a témát, más irányba folyt a beszélgetés, de úgy is fogalmazhatok, hogy más vizekre eveztünk. :) Másnap reggel legnagyobb meglepetésemre azzal jött oda hozzám a fickó, hogy neten körülnézett és azt találta, hogy ma délelőtt éppen lesz egy vitrolás verseny, van-e kedvem kihajózni?
Naná hogy volt! :)
Különösen azért, mert még soha nem vitroláztam. (A Balatonon való hajózást nem tekintem annak, úgy sem, hogy a hajónak volt vitorlája, ugyanis az csak dísz, hangulati elem szerepét töltötte be, a haladásért teljes mértékben a motor felelt.)
Ekkor már a holmim nagy része az irodában hevert, csupán egy pár cipő volt nálam, egy elegáns bőrcipő, ami a sima és csúszós talpa miatt nem alkalmas vitrolázásra. Ugyanis nem utasként csücsültem és bámészkodtam, hanem aktívan közre kellett működnöm a vitrolák kezelésében. Persze ezt előre nem tudtam, de egyáltalán nem bántam, hogy így alakult. Utasként elúntam volna magam, így viszont nagyon élveztem az egészet! :)
Visszatérve a cipőre, kaptam egyet kölcsönbe, ami egy picit nagy volt, de ilyen apróságokra nem adunk! :) Kaptam még esőálló nadrágot és felsőt, amiket csak akkor kellett volna magamra venni, ha elred az eső. Egyébként erre volt is esély, mert borús volt az ég és az időjósok szerint is bent volt a pakilban.
Én még reggeliztem, a fickónak viszont már indulnia kellett, hogy odaérjen valami megbeszélésre. Gyorsan befejeztem a reggelit, majd elindultam én is. Néhány perc gyaloglás után meg is találtam a kikötőt és a fickót is, szóval még sinen volt a vitrolázás. :)
Hamarosan felléptünk a fedélzetre. Felvettük a mentőmellényt, majd a vitorlák kezeléséről villámoktatásban részesültem. :) Eddig lövésem sem volt arról, milyen technika található egy ilyen hajón és hogyan kell irányítani, ezért érdeklődve figyeltem. Tetszett a berendezések praktikussága, például az, hogy a vitrolafeszítő csörlőt mindkét irányba lehet tekerni. Egyik irányba kisebb az áttétel, így gyorsabban lehet feszíteni a kötelet, másik irányba tekerve pedig nagyobb erőt lehet kifejteni. A kurblit könnyen ki lehet venni a csörlőből, de úgy van kialakítva, hogy magától nem tud kiesni. Szóval ügyes kis szerkezetek ezek!
Ami még a technikát illeti, volt kettő kijelző a fedélzeten, az egyik a pillanatnyi sebességünket mutatta, a másik pedig a vízmélységet. Ez utóbbi durván 5 és 30 méter között váltakozott az utunk során.
Rövid okításom után ki is hajóztunk. A rajtvonalhoz állás előtt még tettünk egy kisebb kört, hogy ne kelljen sokat várni az indulásra. Pontban 10 órakor kezdetét vette a verseny. Külön érdekesség volt, hogy aznap szembe fújt a szél, ezért cikk-cakkban kellett haladni. A cikk-cakk csúcsainál lévő hirtelen irányváltások voltak a legizgalmasabbak, ilyenkor a lehető leggyorsabban át kellet pozícionálni a vitorlát a kötelek egyik oldalon történő lazításával és ellenkező oldalon történő feszítésével. Irányváltásokkor néha egészen közel értünk a parthoz, vagy egy másik vitorláshoz. Lehet hogy az ellenfelek elsüllyesztésére játszott a kapitány, de végül nem koccoltunk le senkit. :)
A szél állítólag pont ideális volt a hajózáshoz, ugyanis elég erős volt ahhoz, hogy tempósan haladjunk, ugyanakkor nem volt túl erős és viharos. Gyakran úgy haladtunk, hogy a hajó jócskán az oldalára dőlt. Érdekes volt látni, ahogy a partközelben a félszigetektől és szigetektől tagolt békés, szinte teljesen sima vízfelszínen megjelentek az egyre nagyobb hullámok, ahogy beljebb értünk. A hajó fedélzetén teljesen jól éreztem magam, lent, a hajótestben viszont, talán a horizont látványának hiánya miatt, felkavarodott a gyomrom, jobban, mint egy hónappal ezelőtt ezen a hintán. :)
Nagyjából ezt az utat jártuk be
A visszafelé vezető út durván második felén már én kormányoztam a hajót. Meglepően gyorsan és érzékenyen reagált a kormánymozdulatokra, lomhább viselkedésre számítottam.
A verseny kimenetele nem tudom mi lett, ugyanis nem feltétlenül az a gyűztes, aki elsőként halad át a célvonalon. A kisebb hajóknak nagyobb ellenállást jelentenek a hullámok, ezért valamiféle kompenzációs rendszert alkalmaznak, hogy ők is azonos eséllyel induljanak.
Meglepődtem, amikor a szállásadóm kérdésemre elmondta, hogy Finnországban vitorlásvezetéshez semmiféle jogosítványra, vagy engedélyre nincs szükség. Hozzátette, hogy ez lehet hogy változni fog, mert már tárgyalnak róla.
Kérem ne zavarjanak, alszom! :)
